[Álmomban már láttalak 2.] 2. fejezet- Az új osztálytárs

Ismét szép napra ébredt a Sweet Amoris gimnázium. Nathaniel már hajnalok hajnalán bent volt és kicsit később Melody is csatlakozott hozzá. Castiel szokás szerint még az igazak álmát aludta, ezúttal sem állt szándékában időbe beérni a szeretett gimnáziumába. Iris nagy vidáman sétált be a kapun azzal a céllal, hogy a mai napi programja is abból, fog állni, hogy fehérhajú osztálytársát Abigailt fogja nyúzni, hogy legyen a barátnője. Viola szokás szerint el volt a maga világában, meg a rajzaival, Kim meg csinálta azt, amit eddig is változatlanul. Peggy éppen azt tervezgette, hogyan fogja kifaggatni az új lányt hátha, ki tud húzni belőle egy érdekes storyt az iskolaújság számára. Lisander éppen az elveszett jegyzetfüzetét kereste.

- Nem láttad a jegyzetfüzetem? – kérdezte Kimet.

- Nem. Biztos megint a padon hagytad kint az udvaron. – válaszolt a lány majd visszafordult újdonsült barátnőjéhez, akit csak kislánynak hívott, de mi Abigail néven ismerjük. Igen a fehér hajú kijelentette, ha már mindenféle képen kell, hogy legyen neki egy barátnője akkor a Kim lesz, mivel viszonylag ő a legnormálisabb és nem kell hozzá szólnia sokat. Igen a fehérhajú állatokként tekintet az osztálytársaira.

- Gyakran előfordul? – kérdezte meg.

- Igen. Szinte mindig elhagy valamit.

- Szerencséje, hogy a feje rögzítve van és nincs zombi invázió. – jelentette ki a szokásos hangnemben a fehérhajú. Erre Kim elképzelte, ahogy Lisander zombiként keresi a fejét és hatalmas nevetésben tört ki. A fehérhajú inkább ott hagyta, hagy röhögjön magába, és mint aki jól végezte dolgát leült a helyére és elővett egy könyvet aztán azt olvasta.

Amber és a csicskásai Lisa, Charlotte és Capucine éppen azzal voltak elfoglalva, hogy tegnap milyen ruhát vettek a plázába és, hogy a mai napon mit fognak venni. Armin a játékát nyomta nem törődve a külvilággal, Alexy pedig ha nem Kentint cukkolta (miközben titokban csodálta) akkor Abit zaklatta azzal, hogy menjen el vele vásárolni. Azonban ennél a témánál a semmiből Rosa is feltűnt és neki álltak veszekedni azon, hogy melyikükkel menjen el vásárolni a fehérhajú lány. Persze az érintett lányt nem nagyon izgatta a téma nyugodtan olvasgatta tovább a könyvét. Összefoglalva, mindenki el volt a maga dolgával a 9.a osztályban. De most a lényeg kivételesen nem kedvenc csipet csapatunkon van, hanem egy másik osztályon a 9.c-n. Hogy mitől különleges az- az osztály? Azt mindjárt megtudjátok. Most a tekintetünk szegeződjön arra a feltűnő lányra, aki éppen a D.Ö.K-ös terem felé tart. Hosszú világoskék haja van, és ha jól látom sárga szeme. Ám, még nem ez az oka, hogy feltűnő. Ennyi erővel Alexy és Viola is feltűnő egyének lehetnének, ám amíg az előbb említet, páros csak a fejükkel tűnik ki a nem létező sorból addig eme leányzó a ruházatával és fakó bőrével, amit világoskék haja csak még jobban kiemelt.

Ja, hogy ki is vagyok én? Ne is törődjenek, velem én csak egy jelentéktelen szereplő vagyok ebben a fejezetben, akinek a narrátori szerepet osztották. Na, jó most hazudtam, mert ez nem teljesen igaz. Elárulok önöknek egy kis titkot, de ígérjék meg, hogy nem mondják tovább! Valójában én egy szellem vagyok! Megdöbbentő igaz? Nem hiszik el? Jó bevallom vicceltem. Valójában húsvér ember vagyok. A nevem Jack és a Sweet Amoris 9.b osztályába járok. Igen népszerű vagyok a lányok körében. Tudom ez most a legkevésbé sem lényeges, de igazán jó érzés népszerűnek lenni. Persze azért én nem olyan vagyok, mint általában az ilyen személyek. Sőt én tök rendes ember vagyok, és ha nem hiszik, akkor kérdezzék csak meg a haverjaimat vagy az osztálytársaimat. Én mindenhol ott vagyok és a legtöbb emberrel jól kijövök, még Castielel is az „a” osztályból. Mondhatjuk úgy, hogy spanok vagyunk. Ha történik, valami a suliba én biztos megtudom és az esetek többségében hamarabb, mint Peggy. Persze én nem pletykázom el. Ha valaki információt akar tőlem, akkor neki is adnia kell valamit cserébe általában, de ez inkább csak egyes személyeknél van érvényben. Így történt, hogy hamarabb tudtam, az „a” osztály új diákjáról, mint maga az osztály. Elég fura lány, de jó értelemben. Nem érdekli, ha valakiről pletykálnak, sőt szíve szerint nem járna iskolába, hanem a szobájában élné le hátralévő életét, így hanyagolva azokat a problémákat, amik az iskolával és a barátokkal járnak. Eléggé érdektelen személyiség. Nehéz a közelébe férkőzni és a bizalmát elnyerni a legnehezebb. Még is van benne valami, amitől az ember mindenáron a barátja akar lenni. Eddig nem sokszor beszéltem vele, de a elég jól kijövünk egymással. Az első beszélgetésünk alkalmából kijelentette, hogy egész normális ember vagyok, ha nem szenvedek szófosásban. Kedves nem? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez dicséret akart lenni, ami elég nagy szó. Vagy is remélem. Szerintem nem tudja, hogyan fejezze ki magát. Olyan mintha ő lenne Kuroko húga a Kuroko no Basuke-ból. Bár neki nem kék a haja, hanem fehér. Na, de nem én vagyok a lényeg, hanem az a lány, akit nem rég a folyosón láttam és most a 9.c osztálytermében, vagyis az én osztályom termében volt és éppen körbe állták. Már múlthéten tudomást szereztem arról, hogy jön egy új lány, de arra nem számítottam, hogy ennyire kitűnik majd a tömegből.

- Hé, hé, hé. Azért levegőt venni is engedjétek. Mindenki hátra! – szólítottam fel az osztályt, mire kettéváltak és utat engedtek nekem a lányhoz. – Üdv Jack vagyok az osztály D.Ö.K-ös képviselője és egyben az élete. – mutatkoztam be. - Upsz ez kicsit nagyképűre sikerült. – tettem hozzá, mire az osztálytársaim felnevettek.

- Most azt hiszed szánalmas haladó, hogy bókokkal a kegyembe férkőzhetsz? – kérdezte a lány. Hirtelenjében csak pislogni tudtam.

- Pardon? – kérdeztem meglepetten vissza.

- Na, mi van halandó már süket is vagy? Vagy esetleg hatalmasságom miatt nem jutsz szóhoz? – folytatta. Komolyan nem tudtam mit reagáljak erre. Mi a fene csak nem egy csodabogarat kaptunk? Mielőtt azonban válaszolhattam volna, az ajtóból Nathaniel hangját hallottam.

- Bocsi szépségem egy időre nélkülöznöm kell a társaságod. – kaptam el a kezét és kezet csókoltam neki. A hatás nem maradt el pirulva húzta vissza a kezét. Elégedetten mosolyogva haladtam a suli talán legnagyobb strébere felé. – Na, mizu? Hajlandó vagy változtatni az öltözködési stílusodon? – kérdeztem, miközben megtámaszkodtam az ajtófélfába.

- Nem. – nézett rám csúnyán. – Csak ezeket hoztam, mivel nem jöttél el a legutóbbi gyűlésre. – nyújtott át néhány papírt.

- És voltál olyan kedves, hogy lejegyzetelted nekem? Ó, de kedves vagy. – játszottam a meghatottat. Gondolom már rájöttetek, hogy nagyon nem bírjuk egymást.

- Nem én hanem Melody. – mondta kissé dühösen. Nos, említettem már, hogy népszerű vagyok a lányok körében?

- Oh, akkor ezt mindenféle képen meg kell hálálnom majd neki. – mondtam, majd otthagytam és inkább az új lánnyal foglalkoztam. Sok érdekes ember jár, ide úgy tűnik bővült a csapat.

- És mond csak ez az eredeti hajszíned? – kérdezte valaki.

- Ch, látom, lenyűgöz nagyságom titeket ezért leszek oly kedves és elárulom, hogy ez a valódi hajszínem.

- Elképesztő!

- És miért beszélsz így? – jött az újabb kérdés mire kicsit megfagyott majd negatív hullámokat kezdet kibocsátani miközben láthatóan letört lett.

- Gyerekkoromban volt egyfajta betegségem, amitől vámpírnak képzeltem magam és ez a mellékhatása. – mondta miközben továbbra is letargiásan nézett maga elé.

- Oh, arról van egy anime is, de nem hittem, hogy valóban létezik. – szólaltam meg. – Se baj fel a fejjel, nem te vagy az egyetlen különc a suliban! – veregettem vállon. Erre már kissé felvidult. – Mesélj magadról.

- Nincs mit mesélnem magamról. – vonta meg a vállát. – A betegségem miatt sosem voltak barátaim.



- Egyet se félj, itt biztosan találsz barátokat! – szólalt meg az egyik lány, mire lassan az osztály nagy része csatlakozott hozzá. Később megtudtuk, hogy egy igazi csodabogarat kaptunk. Ja meg azért időközben bemutatkozott is az új vámpírkán. A neve Alyssa West és egy zseni. Egyébként látnotok kellet volna a tanárok arcát amikor Alyssa „vámpír stílusban” válaszolt nekik. Jaj, megint kihagytam egy fontos tényezőt! Biztos felmerült már bennetek, hogy ha még vámpírnak is képzeli magát, akkor miért beszél ilyen furcsán. A válasz nagyon egyszerű. Alyssa egy viktoriánus kori nemes vámpír ezért beszél ilyen lenézően. Persze az osztály már tudja, hogy nem direkt beszél így, ezért nevettünk jót a tanárok reakcióján. A matektanár azzal büntette meg, hogy a táblánál kellet megoldania egy nehéz feladatott, de a vámpír lány két perc alatt levezette az egyenletet és az egészben a poén az volt, hogy alig fért ki a táblára az egyenlet olyan hosszú volt. Úgy érzem érdekes tanévnek nézünk elébe.