Depis történet szerű vázlat

Sötétség veszi körül. Nem tudja, hol van vagy, hogy került oda. Elkezd sétálni. Hirtelen fény és egy ismerős helyszínen találja magát. Romos helyszín, összedőlt épület maradványok. Hirtelen emlékszik mindenre. Kezdi elveszíteni az irányítást, szép lassan összeomlik. Térdre rogy és üvöltve sír. Felelevenedik előtte a múlt. A sok fájdalmas emlék, a számára legfontosabb alak képe rajzolódik ki előtte. Kinyújtja a karját felé…

Számos esemény zajlik le a szeme előtt és rögtön a közepébe csöppen. Holtestek körülötte, bármerre nézz csak hullák. Elkezd szaladni, élők után kutatva, de körülötte, csak holtak vannak. Csak, szalad és szalad, menekülve minden elől. Addig szalad, hogy elfogy az energiája. Egy város romjai rajzolódnak ki előtte. Az épület falait néhol vér borítja, a fal tövében pedig holtestek maradványai. Túl sok neki. Térdre rogy és könnyei elerednek. Hirtelen az előtte lévő épület maradványainál egy ismerős alak mozdulatlan testét pillantja meg. Minden emlék lepörög a szeme előtt. A mosolya, a nevetése, a hangja…

Felüvölt. Csak üvölt és sír a földre görnyedve. Előtte a szeretett személy élettelen teste. Valami eltört benne, véglegesen.

A kép eloszlik, és ott van újra ahonnan kezdetekkor elindult, körülötte pedig sötétség. Nincs fény, nincs hang, nincs semmi. Csak ő és az elviselhetetlen fájdalom.

[Álmomban már láttalak 2.] 3. fejezet- Egy újabb nem normális

Egy újabb nem normális egyén

-          Abygail! – hallatszódott a folyosó másik végéről, mire minden diák a sebesen integető Irisre kapta a tekintetét a nevén szólított pedig igyekezett tudomást se venni a sebesen közeledő narancs hajúra.

-          Oh, édes Istenem mit vétettem ellened, hogy így büntetsz? – emelte az égnek (/plafonnak) a tekintetét.

-     -  Hihetetlen, hogy még nem adta fel. – jegyezte meg Aly.
-          Túlságosan naiv és kitartó, az én káromra. – morogta.
-          Nem lehet könnyű. – nézett együtt érzően rá.
-      Hát nem. – bólintott majd otthagyta a kék hajút és elhagyta a folyosót a vidáman csevegő Iris társaságában.

A magára maradt kék hajú elgondolkozva ment az osztályterem felé, amikor hirtelen beleütközött valakibe. Mielőtt felfoghatta volna, hogy mi történt már a földön ült döbbenten.

-          - Jól vagy? – kérdezte egy férfihang és egy kéz jelent meg a látóterében.

-          - Igen, kicsit elbambultam. – válaszolt majd felnézett a fiúra. Fehér haja volt és felemás színű szeme: a jobb szeme sárga a bal pedig zöld. De ami igazán különleges volt rajta, hogy viktoriánus ruhát viselt csak úgy, mint ő. Amikor észbe kapott, elpirult és inkább oldalra nézett, így nem láthatta, hogy a fiú is végig méri. Mielőtt bármelyik fél reagálhatott volna, hirtelen valaki átkarolta mindkettőjük vállát.

-      -    Áh, Lysander már mindenhol kerestelek. Tessék itt a jegyzetfüzeted. Legközelebb, ha elhagyod, valamelyik cuccod ajánlom, hogy a megtalálónak ajánlj fel valami jutalmat. Tudod, a hölgyek nagyon örülnének akár egy csóknak is. – mondta bizalmasan aztán észrevette a lányt is. – Szerbusz, vámpírhercegnő! Mit keresel te itt, amikor mindjárt kezdődik az óra?

-        -  Épp a terembe indultam, csak egy szánalmas haladó, aki azt hiszi, hogy egyenlő velem feltart. – monda és nyomatékosítás képen leemelte a fiú karját a válláról.

-          - Ah, Aly mielőtt elmennél, kérnék egy szívességet! Menj már el az igazgatóiba az új lányért, nekem gyűlésre kell mennem!  Előre is, köszi! Most pedig, távozom, később még látjuk egymást! – intett majd távozott.

A lány morogva indult el az igazgatói iroda felé majd egy kopogás után benyitott.

-      -     Örvendj szánalmas halandó ma én, kísérlek el a terembe! – közölte a bent tartózkodó lánnyal nem is figyelve az igazgatónőre.

-          - Mis West! Magát nem tanították meg köszönni? – kérdezte kissé idegesen az igazgatónő.

-        -  Holmi halandók nem érdemlik meg a figyelmemet. – jelentette ki a lány, mire a banya kikelt a hitéből.

-          - Szemtelen kölyök! Azonnal takarodjon a szemem elől! – kiabálta, mire a két lány gyorsan kimenekült a szobából.

-         -  Ch, ostoba vén halandó! Nem fogja fel, hogy nagyságom egy ősi nemes faj utolsó tagja.

-          - Olyan cuki! – visított egyet a barna hajú majd minden előzetes jel nélkül a kék hajú nyakába vetette magát és ölelgetni kezdte.

-        -   Eressz már el! Asszony! Nem hallod?! Hogy mersz hozzám érni! Hé, hé, oda ne nyúlj! –kiáltozott a lány, mire többen furcsán néztek rájuk.  –Abiiiiii! – nyújtotta el a fehérhajú nevét és felé nyúlt. Szinte már látta maga előtt hogy megmenekült, amikor megpillantotta a fehér hajút. Vagy nem. A lány úgy csinált, mint aki semmit sem hallott és igyekezett eljutni a teremig feltűnés nélkül, azonban a barna hajú is észrevette, amikor próbált elsiklani a páros mellett.

-         -  ÍÍÍÍÍÍ! Egy albínó! – sikított fel, erre azonban a fehér hajú is megtorpant.

-         -   He? – csak ennyit tudott reagálni, mert a barna hajú következő áldozata ő lett. Így most már két lányt ölelgette, ahogy csak bírta. – Eressz már el te lökött lány! – próbált szabadulni Abi.

-        -  Na, mi van új barátot találtál? – röhögött Castiel.

-       -   Ahelyett, hogy ott állsz, mint az a bizonyos inkább segíts! – mordult rá a fehér hajú.

-       -   Ugyan miért kéne segítenem? – kérdezte szemét vigyorral.

-         - Nem elég jutalom, hogy hatalmasságomon segíthetsz?!

-          -Nem. – röhögött a vörös.

-          -Segíts vagy rosszul jársz! – mondta annyira komolyan, ahogy csak tudta Abigail.

-          -Nem. – mondta a fiú, de hirtelen összecsuklott és a lába között lévő testrészét fogta. A történet a következő:
Mivel a vörös nem bizonyult segítő késznek ezért a fehér hajú úgy döntött, hogy megleckézteti. Mivel a fiú elég közel állt így egy láblendítés és rosszabb esetben már csak keresztapa lehet a vörös. Miután a barna hajú kiölelgette magát a fehér hajú kihasználta a helyzetet és gyorsan lelépett mielőtt meggondolná magát.

-       -   Istenem, egy újabb nem normális egyén. – morogta Abi, miközben a terembe tartott.

-        -  Nézzétek, lányok ki van itt! – szólalt meg valaki a háta mögül, mire lefejelte a szekrényt. – Milyen szánalmasan fest mai is! - nyerítet és vokálként csatlakozott hozzá a másik két lány is. Az idegesítő hangot, a szekrény bánta meg ugyan is a szekrényajtóba csapot, egyet ököllel a fehér hajú ezzel levezetve valamennyire az idegeit és elhallgattatva a három gráciát.

-         - Komolyan ma minden hülye megtalál? Először a lökött új diák most meg ti. És még egyéniségnek hívod magad? Nem elég, hogy úgy öltözködsz, mint akinek nincs ízlése egy normális ruhára sem, de még ész híján is vagy, ráadásul a sminkeddel, csak azt éred el, hogy úgy nézel ki, mint egy ribanc. És Li te meddig akarod még enni azt a rúzst? Charlotte te vagy a három között a legértelmesebb akkor miért süllyedsz le az ő szintjükre? És Amber, csak hogy tud. Castielt soha nem fogod érdekelni. Magasról leszarja, mi van veled.

-        -  Hogy merted? – hápogott a szőke.

-      -    Egyszerűen. Olyan egyszerűen, mint amilyen egyszerűen most itt hagylak. – csapta be a szekrénye ajtaját és ott hagyta a társaságot.

-       -   Nem voltál kicsit nyers? – kérdezte az árnyékból előlépő Jack.

-         - Szerintem kellően finom és nőies voltam. – nézett rá.

-   -       Jó, értem! – mondta nevetve.

-     -     Mit akarsz?

-       -   Honnan veszed, hogy akarok valamit? – kérdezte mosolyogva.

-         - Egy alávaló, számító dög vagy túl sok szabadidővel. Hobbid, hogy az emberekkel úgy játszol, mintha csak sakkfigurák lennének. Te vagy a legveszélyesebb az egész gimiben talán még a városban is. Jobb, ha nem ellened van az ember.

-          - Gratulálok jól megtanultad a leckét! – nevetett tapsolva. – Na, szóval szeretném, ha többet tudnál meg nekem az új lányról.

-          - Miért pont én? Ha nem vetted volna, eddig észre nem épp társasági ember vagyok.

-         - Igen, ezt mindenki tudja, viszont úgy látszik, kedvel téged és a vámpírhercegnőt valamilyen különös oknál fogva. Szóval férkőzz a bizalmába és tudj meg róla több dolgot.

-         - Tudod, normális embereknek, ha tetszik valaki, akkor általában szép lassan összebarátkoznak az illetővel, vagy merészebbek egyből elhívják randira. Ha beveted a sármod még talán észre is vesz. – veregette meg a vállát.

-         - Látom ma nagyon éles a nyelved.

-         - Kérlek, bolondok között ne várd, hogy én is normális legyek.

-         - Nekem most mennem kell. Tudod, hol találsz meg! – integetett majd lelépett.

-         - Miért nekem kell elvégeznem helyette a munkát? – morgolódott a fehér hajú majd elindult.

Ha akkoriban sejtette volna valamelyikük, hogy ez egy halálosan szép és hosszú barátság kezdete lesz, tekintettel a jövőre nézve biztos megakadályozta volna. De mivel senki se sejtette, és senki nem lát a jövőbe, meg senkit sem érdekel a gimi így semmi sem akadályozta meg abban őket, hogy jó barátok legyenek.

Vége

Még élek

Hallihó! Tudom már régen hoztam frissítést és csak annyi a mentségem, hogy idő közben megjavult a másik oldalam és ott frissítgettem, de ezentúl próbálok itt is aktív lenni ^^'
Szóval a lényeg, hogy nem tűntem el és próbálok aktívabb lenni :D

[Álmomban már láttalak 2.] 2. fejezet- Az új osztálytárs

Ismét szép napra ébredt a Sweet Amoris gimnázium. Nathaniel már hajnalok hajnalán bent volt és kicsit később Melody is csatlakozott hozzá. Castiel szokás szerint még az igazak álmát aludta, ezúttal sem állt szándékában időbe beérni a szeretett gimnáziumába. Iris nagy vidáman sétált be a kapun azzal a céllal, hogy a mai napi programja is abból, fog állni, hogy fehérhajú osztálytársát Abigailt fogja nyúzni, hogy legyen a barátnője. Viola szokás szerint el volt a maga világában, meg a rajzaival, Kim meg csinálta azt, amit eddig is változatlanul. Peggy éppen azt tervezgette, hogyan fogja kifaggatni az új lányt hátha, ki tud húzni belőle egy érdekes storyt az iskolaújság számára. Lisander éppen az elveszett jegyzetfüzetét kereste.

- Nem láttad a jegyzetfüzetem? – kérdezte Kimet.

- Nem. Biztos megint a padon hagytad kint az udvaron. – válaszolt a lány majd visszafordult újdonsült barátnőjéhez, akit csak kislánynak hívott, de mi Abigail néven ismerjük. Igen a fehér hajú kijelentette, ha már mindenféle képen kell, hogy legyen neki egy barátnője akkor a Kim lesz, mivel viszonylag ő a legnormálisabb és nem kell hozzá szólnia sokat. Igen a fehérhajú állatokként tekintet az osztálytársaira.

- Gyakran előfordul? – kérdezte meg.

- Igen. Szinte mindig elhagy valamit.

- Szerencséje, hogy a feje rögzítve van és nincs zombi invázió. – jelentette ki a szokásos hangnemben a fehérhajú. Erre Kim elképzelte, ahogy Lisander zombiként keresi a fejét és hatalmas nevetésben tört ki. A fehérhajú inkább ott hagyta, hagy röhögjön magába, és mint aki jól végezte dolgát leült a helyére és elővett egy könyvet aztán azt olvasta.

Amber és a csicskásai Lisa, Charlotte és Capucine éppen azzal voltak elfoglalva, hogy tegnap milyen ruhát vettek a plázába és, hogy a mai napon mit fognak venni. Armin a játékát nyomta nem törődve a külvilággal, Alexy pedig ha nem Kentint cukkolta (miközben titokban csodálta) akkor Abit zaklatta azzal, hogy menjen el vele vásárolni. Azonban ennél a témánál a semmiből Rosa is feltűnt és neki álltak veszekedni azon, hogy melyikükkel menjen el vásárolni a fehérhajú lány. Persze az érintett lányt nem nagyon izgatta a téma nyugodtan olvasgatta tovább a könyvét. Összefoglalva, mindenki el volt a maga dolgával a 9.a osztályban. De most a lényeg kivételesen nem kedvenc csipet csapatunkon van, hanem egy másik osztályon a 9.c-n. Hogy mitől különleges az- az osztály? Azt mindjárt megtudjátok. Most a tekintetünk szegeződjön arra a feltűnő lányra, aki éppen a D.Ö.K-ös terem felé tart. Hosszú világoskék haja van, és ha jól látom sárga szeme. Ám, még nem ez az oka, hogy feltűnő. Ennyi erővel Alexy és Viola is feltűnő egyének lehetnének, ám amíg az előbb említet, páros csak a fejükkel tűnik ki a nem létező sorból addig eme leányzó a ruházatával és fakó bőrével, amit világoskék haja csak még jobban kiemelt.

Ja, hogy ki is vagyok én? Ne is törődjenek, velem én csak egy jelentéktelen szereplő vagyok ebben a fejezetben, akinek a narrátori szerepet osztották. Na, jó most hazudtam, mert ez nem teljesen igaz. Elárulok önöknek egy kis titkot, de ígérjék meg, hogy nem mondják tovább! Valójában én egy szellem vagyok! Megdöbbentő igaz? Nem hiszik el? Jó bevallom vicceltem. Valójában húsvér ember vagyok. A nevem Jack és a Sweet Amoris 9.b osztályába járok. Igen népszerű vagyok a lányok körében. Tudom ez most a legkevésbé sem lényeges, de igazán jó érzés népszerűnek lenni. Persze azért én nem olyan vagyok, mint általában az ilyen személyek. Sőt én tök rendes ember vagyok, és ha nem hiszik, akkor kérdezzék csak meg a haverjaimat vagy az osztálytársaimat. Én mindenhol ott vagyok és a legtöbb emberrel jól kijövök, még Castielel is az „a” osztályból. Mondhatjuk úgy, hogy spanok vagyunk. Ha történik, valami a suliba én biztos megtudom és az esetek többségében hamarabb, mint Peggy. Persze én nem pletykázom el. Ha valaki információt akar tőlem, akkor neki is adnia kell valamit cserébe általában, de ez inkább csak egyes személyeknél van érvényben. Így történt, hogy hamarabb tudtam, az „a” osztály új diákjáról, mint maga az osztály. Elég fura lány, de jó értelemben. Nem érdekli, ha valakiről pletykálnak, sőt szíve szerint nem járna iskolába, hanem a szobájában élné le hátralévő életét, így hanyagolva azokat a problémákat, amik az iskolával és a barátokkal járnak. Eléggé érdektelen személyiség. Nehéz a közelébe férkőzni és a bizalmát elnyerni a legnehezebb. Még is van benne valami, amitől az ember mindenáron a barátja akar lenni. Eddig nem sokszor beszéltem vele, de a elég jól kijövünk egymással. Az első beszélgetésünk alkalmából kijelentette, hogy egész normális ember vagyok, ha nem szenvedek szófosásban. Kedves nem? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez dicséret akart lenni, ami elég nagy szó. Vagy is remélem. Szerintem nem tudja, hogyan fejezze ki magát. Olyan mintha ő lenne Kuroko húga a Kuroko no Basuke-ból. Bár neki nem kék a haja, hanem fehér. Na, de nem én vagyok a lényeg, hanem az a lány, akit nem rég a folyosón láttam és most a 9.c osztálytermében, vagyis az én osztályom termében volt és éppen körbe állták. Már múlthéten tudomást szereztem arról, hogy jön egy új lány, de arra nem számítottam, hogy ennyire kitűnik majd a tömegből.

- Hé, hé, hé. Azért levegőt venni is engedjétek. Mindenki hátra! – szólítottam fel az osztályt, mire kettéváltak és utat engedtek nekem a lányhoz. – Üdv Jack vagyok az osztály D.Ö.K-ös képviselője és egyben az élete. – mutatkoztam be. - Upsz ez kicsit nagyképűre sikerült. – tettem hozzá, mire az osztálytársaim felnevettek.

- Most azt hiszed szánalmas haladó, hogy bókokkal a kegyembe férkőzhetsz? – kérdezte a lány. Hirtelenjében csak pislogni tudtam.

- Pardon? – kérdeztem meglepetten vissza.

- Na, mi van halandó már süket is vagy? Vagy esetleg hatalmasságom miatt nem jutsz szóhoz? – folytatta. Komolyan nem tudtam mit reagáljak erre. Mi a fene csak nem egy csodabogarat kaptunk? Mielőtt azonban válaszolhattam volna, az ajtóból Nathaniel hangját hallottam.

- Bocsi szépségem egy időre nélkülöznöm kell a társaságod. – kaptam el a kezét és kezet csókoltam neki. A hatás nem maradt el pirulva húzta vissza a kezét. Elégedetten mosolyogva haladtam a suli talán legnagyobb strébere felé. – Na, mizu? Hajlandó vagy változtatni az öltözködési stílusodon? – kérdeztem, miközben megtámaszkodtam az ajtófélfába.

- Nem. – nézett rám csúnyán. – Csak ezeket hoztam, mivel nem jöttél el a legutóbbi gyűlésre. – nyújtott át néhány papírt.

- És voltál olyan kedves, hogy lejegyzetelted nekem? Ó, de kedves vagy. – játszottam a meghatottat. Gondolom már rájöttetek, hogy nagyon nem bírjuk egymást.

- Nem én hanem Melody. – mondta kissé dühösen. Nos, említettem már, hogy népszerű vagyok a lányok körében?

- Oh, akkor ezt mindenféle képen meg kell hálálnom majd neki. – mondtam, majd otthagytam és inkább az új lánnyal foglalkoztam. Sok érdekes ember jár, ide úgy tűnik bővült a csapat.

- És mond csak ez az eredeti hajszíned? – kérdezte valaki.

- Ch, látom, lenyűgöz nagyságom titeket ezért leszek oly kedves és elárulom, hogy ez a valódi hajszínem.

- Elképesztő!

- És miért beszélsz így? – jött az újabb kérdés mire kicsit megfagyott majd negatív hullámokat kezdet kibocsátani miközben láthatóan letört lett.

- Gyerekkoromban volt egyfajta betegségem, amitől vámpírnak képzeltem magam és ez a mellékhatása. – mondta miközben továbbra is letargiásan nézett maga elé.

- Oh, arról van egy anime is, de nem hittem, hogy valóban létezik. – szólaltam meg. – Se baj fel a fejjel, nem te vagy az egyetlen különc a suliban! – veregettem vállon. Erre már kissé felvidult. – Mesélj magadról.

- Nincs mit mesélnem magamról. – vonta meg a vállát. – A betegségem miatt sosem voltak barátaim.



- Egyet se félj, itt biztosan találsz barátokat! – szólalt meg az egyik lány, mire lassan az osztály nagy része csatlakozott hozzá. Később megtudtuk, hogy egy igazi csodabogarat kaptunk. Ja meg azért időközben bemutatkozott is az új vámpírkán. A neve Alyssa West és egy zseni. Egyébként látnotok kellet volna a tanárok arcát amikor Alyssa „vámpír stílusban” válaszolt nekik. Jaj, megint kihagytam egy fontos tényezőt! Biztos felmerült már bennetek, hogy ha még vámpírnak is képzeli magát, akkor miért beszél ilyen furcsán. A válasz nagyon egyszerű. Alyssa egy viktoriánus kori nemes vámpír ezért beszél ilyen lenézően. Persze az osztály már tudja, hogy nem direkt beszél így, ezért nevettünk jót a tanárok reakcióján. A matektanár azzal büntette meg, hogy a táblánál kellet megoldania egy nehéz feladatott, de a vámpír lány két perc alatt levezette az egyenletet és az egészben a poén az volt, hogy alig fért ki a táblára az egyenlet olyan hosszú volt. Úgy érzem érdekes tanévnek nézünk elébe.

[Álmomban már láttalak 2.] 1. fejezet- Nehéz kezdetek avagy minek a szociális élet

Gyönyörű reggelre ébredt a Sweet Amoris. Azonban ez a reggel nem mindenki számára volt olyan szép.

-         - Eresz el bátyó, nincs szükségem szociális életre! - hangzott húga felöl a szokásos nemtörődöm hangnemben.

-         - Nem maradhatsz örökké a szobádban! - válaszolt, miközben rendíthetetlenül húzta maga után egy szem húgát. Nagy küzdelem árán sikerült elintéznie mindkettőjük beiratkozását így már csak az maradt hátra, hogy valahogy bejuttassa az osztályterembe a lányt. Elmélkedéséből a D.Ö. K-ös teremből kilépő vörös hajú srác szakította ki. - Hé, vöröske! - szólt oda neki. - Melyik osztályban vagy?

-          - Ugyan miért mondanám meg neked új ficsúr? - kérdezet vissza flegmán.

-         - Most írtad alá a halálos ítéleted. - hangzott a színtelen hang a vörös mellől mire ijedten ugrott arrébb.

-         - Mi a franc vagy te? Egy kibaszott szellem? - akadt ki a lányra nézve.

-         - Úgy gondolom, hogy a hajam színét eltekintve teljesen átlagos vagyok, és mivel még mindig lélegzek ezért megállapításom szerint lehetetlen, hogy szellem legyek. Arról nem is beszélve, hogy szellemek nem léteznek.

-        -  Ha valaki a szobájába zárkózik és nincs szociális élete az cseppet sem átlagos húgi. - szólt közbe bátyja egy vízcseppel a homlokán.

-       -   Komolyan? - nézett rá húga.

-        -  Komolyan. - bólintott. - Szóval melyik osztályba jársz? - fordult a vörös felé.

-       -   Ch. 9. a-ba. - válaszolt a vörös.

-       -  Tökéletes. Kapsz 30 dolcsit, ha beviszed a húgom a terembe.

-         - Mi van?

-         - Na, jó legyen 40. - mondta nyugodtan az idősebb.

-          - Nem vagyok bébi csősz!

-        -  50 az utolsó ajánlatom. - nézett keményen a fiúra.

-         -  Rendben legyen. - sóhajtott.

-        -  Tökéletes. Szünetben felkereslek. Sok szerencsét! - lépett le gyorsan.

-         - Ezt meg mi lelte? - nézett utána furcsállva. - Na, mind1. - nézett a lányra, aki megindult a kijárat felé. - Hé, hova mész?! - kapta el a lány felsőjének nyakát

-          -.Haza. - jelentette ki a lány, miközben kezeivel előre kapálózott.

-          Na, azt már nem! - jelentette ki és maga után húzva a fehér hajút bevonult az osztályterembe.

Eközben egy másik osztályban:

-       -   Hm, vajon hogy ment neki? – kérdezte magától, de nem tudott sokáig ezen gondolkodni, mert a környezetét hamar ellepték az osztálytársai így hamar kiment a fejéből a vörös hajú fiú.

    Vissza a vöröskéhez:

-     -     Ki ez?

-       -   Egy új diák?

-        -  Nézd, hogy bánik szegény lánnyal! – hangzott minden felöl, de amikor a vörös oda nézett mindig elhalhattak és úgy csináltak, mintha nem tört volna semmi.

-        -  Ch, gyávák. – morogta a vörös miközben a fehér hajút leültette az egyik székre, majd ő maga leült a helyére. Amint ez megtörtént az új lányt megrohamozták a többiek és jöttek a szokásos kérdésekkel.

-        -  Szia, hogy hívnak? – kérdezte az egyik lány.

-        -  Van testvéred?

-          -Miért fehér a hajad?

-         - Van barátod? – rohamozták a kérdésekkel. Mielőtt reagálni tudott volna, becsöngettek, így mindenki a helyére ment. A tanár bejött és jött a szokásos rituálé, avagy a bemutatkozás.

-          Kérem, mutatkozzon be! – szólította fel a lányt a tanár.

-       -   Abigail Ligthwood vagyok 16 éves. – mondta érzelemmentesen. A tanár és a diákok még várták, hátha mond valamit, de a lány csak állt és várta, hogy mikor ülhet le.

-        -  Nos, ha nincs több mondanivalód, akkor ülj le! – köszörülte meg a torkát a tanár. Abi bólintott majd helyet foglalt az óra pedig elkezdődött. Szünetben ismét letámadták az úgynevezett osztálytársai, de hamar feladták, hogy konkrét dolgokat nem nagyon tudtak kihúzni a lányból.

-         - Miért érdekel titeket ennyi felesleges dolog? Amit tudnotok kell azt elmondtam már. – válaszolt a fehér hajú. Hirtelen egy barna hajú magas fiú jelent meg az ajtóban és szemeivel kíváncsian keresett valakit vagy valakiket. Amikor meg találta őket boldogan integetni kezdett, egészen addig, amíg az érintettek ki nem mentek hozzá.

-          -Mit keresel te itt? – morgott a Castiel.

-         - Nyugi öcskös, csak ellenőrzöm, hogy sikerrel jártál- e. De ahogy látom igen. – nézett húgára, akivel éppen beszélgetni próbáltak, de sikertelenül. – Egek. Nem lehet egész életében a szobájába. – csóválta a fejét. A vörös meg, mert volna esküdni, hogy a fiú szemében egy pillanatra bánat és fájdalom csillant. – Bármennyire is ellenkezik akkor is kell neki szociális élet. Nem élhet begubózva a saját kis világába. Na, mindegy, tessék öcsi itt az 50 dolcsi amit megígértem. – adta oda a pénzt majd távozott. Eközben Abigail már kezdte azt hinni, hogy zaklatói már feladták és már nem akad egy kihívója se, amikor elé lépett az utolsó személy.

-       -   Szia Iris vagyok! – köszönt vidáman a narancs hajú.

-       -   Ti sosem fogytok el? – tette fel a kérdést.

-        -  Miről beszélsz? Én csak a barátnőd szeretnék lenni. – mondta mosolyogva a lány.

-        -  Miért akarsz a barátnőm lenni? Nem is ismersz.

-     -     Akkor majd megismerlek. – mondta optimistán a lány.

-      -    Felejtsd el. Nincs szükségem barátokra. – jelentette ki a lány.

-        -  Barátokra mindenkinek szüksége van! – érvelt a lány.

-        -  Nekem nem. – válaszolt és ezzel lezártnak tekintette a témát, azonban Iris nem így gondolta.

-        -  Létszi, hagy legyek a barátod!

-        -  Nem.

-         - Létsziiiiii!

-       -   Nem!

-        -  Létszi, létszi, létszi! – vette könyörgőre a figurát.

-        -  Nem! Ennyire pihent agyú vagy, hogy nem fogod fel? Nincs szükségem barátokra. A barátok csak nyűgök, akik bármikor hátba támadhatnak.

-        -  Ez nem igaz!

-        -  Akkor sem érdekelsz. – közölte a lánnyal majd felállt és kiment a teremből.

-          Akkor is a barátnőm leszel!  - jelentette ki Iris majd elindult a lány után.

Álmomban már láttalak 2.

Három különböző személyiségű lány még is elválaszthatatlan barátnők. Jóban rosszban együtt vannak és nem hagyják cserben egymást. Mivel eléggé furcsa személyiségű mindhárom lány és nem egyszer voltak igen furcsa megnyilvánulásaik így az ellenségeik körében csak idióta hármasként vártak híressé.

Abigail Lightwood

Abigail életvidám lány volt egészen 14 éves koráig, amikor a legjobb barátnőjével és annak bátyjával autó balesetet szenvedtek. A balesetet Abi úszta meg kevesebb sérüléssel, azonban ő kómába esett egy évre. A barátnője meghalt a bátyja pedig lebénult. Azonban amikor Abi felébredt a kómájából kiderült, hogy részleges amnéziája van. Vannak dolgok, amire emlékszik és vannak olyanok, amik nem. Az amnéziának köszönhetően teljesen megváltozott. 

Suzan Walker 

Suzan a Kakuk tojás a három lány közül. Átlagos lány, nincs semmi hóbortja kivéve talán a megszállottsága. Nagyon szeret olvasni, animézni és persze kockulni, de ezt kevesen tudják róla. Szintén b osztályos ő Alyssa után érkezik, és hamar eldönti, hogy ha esik, ha fúj ő össze fog barátkozni az osztály csodabogarával. Mániája, hogy folyton vidám és hogy Aly-t vagy Abi-t ölelgeti. Mivel egyke és mindig szeretett volna egy tesót így a szeretet éhségét barátnőin tölti ki. 

Alyssa West

Aly szintén egy különc lány. Nem csak viselkedésileg, hanem külsőleg is. Hosszú világoskék haja van, amit rendszerint befonva szokott hordani, és viktoriánus stílusú ruhákat hord. Kiskorában vámpírnak képzelte magát, de mostanra már csak az öltözködése és a beszédstílusa utal arra, hogy nem teljesen százas. Szülei már rég lemondtak róla, hogy valaha is normális lesz, sőt a család szerint a néhai elhunyt anyai nagyanyja szelleme szállta meg a lány, aki a születése előtt nem sokkal halt meg. 

A három lány mellé jár három fiú is és egyéb bonyodalmak. Vajon egyben marad a Sweet Amoris vagy nem bírja ki a három lány kalandjait? A történetből ez is kiderül.

Blog? Start!

Nos helló mindenkinek Kiru vagyok és üdv az oldalamon! Vannak olyanok akik ismernek már ugyan is nem ez az első oldalam. Az előző oldalam webnode-n volt de technikai okok miatt átköltöztem ide. Kezdetnek csak a fanfiction-jaimat rakom fel később jön a többi történet is :) 19 éves vagyok és legalább két éve írok már (változó rendszerességgel). Sok történeten vagyok már túl és még többön kéne túl lennem csak hogy az ötlet nem mindig jön meg ^^'

Amire számíttatok tőlem: 

• animés fanfictionok (utapri, bleach, tokyo ghoul egyenlőre)
• csábításból jeles / my candy love törénetek
• néhány saját story

Végére is értünk eme rövid bemutatkozásnak :D 

Jó olvasást kíván: Kiru